Mérgezett macska

Anyukám ma egy levéllel keltett, ami Leidenből érkezett. Nagyon örültem volna, de sajnos már olvastam a küldemény elektronikus változatát, mert azt már korábban megkaptam. Anyukám közölte még, hogy az öcsém azt álmodta, hogy kitette a kabátját a teraszra szellőzni, és lefújta a szél.
Erre megrohant a saját álmom emléke, amely nem másról, mint egy mérgezett macskáról szól...
Na de az elején kezdem...
Egyszer csak észrevettem, hogy a szobámban szertehagyott egyik pléd (eddig még valóságos a történet) mozog. Kiderült, hogy benne van egy MACSKA. A macska érthetetlen okokból a Tesco hipermarketből került hozzánk véletlenül. Jellemzője volt, hogy mindenbe és mindenkibe belemélyesztette a karmait. És hogy kétszer akkora volt, mint egy normális macska. Mert volt egy normális macskánk is. (Aki ismer engem és családomat, tudja, hogy ez önmagában is lehetetlen, mert megmagyarázhatatlan ellenszenvet érzünk a cicák iránt.) A kétszer akkora macskát visszavittük a Tescóba, és kiderült róla, hogy mérgezett.
Hát, izé... mit ne mondjak, szörnyű, ha egy mérgezett macska mélyeszti beléd a karmait. Csupa szerencse, hogy csak álmodtam...
Egyébként a múltkor színházban voltunk, újrakultúrálódásunk (na vajon ez most hosszú ú?) programjának keretében. Ugyanis katasztrofálisan alulkulturált vagyok. A darab(ka) - Veszedelmes... Laclos sugárút 69. - nagyon tetszett. Aki tudja, nézze meg. Szupervicces.
Most pedig végre a - még nemlétező - szakdogámmal kellene foglalkoznom.
Úgy legyen.