Van olyan...

Van olyan, hogy mágikus hang. Vannak jó hangok, és vannak a mágikusak, bár én eddig csak egy ilyet hallottam. Igazából már az albumot hallgatva sejthettem volna, de ezt élőben tapasztalhatja csak meg az ember.
Ma körbebkv-ztam (nem tudom, hogy kéne írni ezt a szót) Budapestet egy 40 perces Palya Bea koncertért. Hát, abszolút megérte. Le voltam maradva idáig, mert még sosem voltam koncertjén.
Olyan is van, hogy az ember (lánya) össze van kötve egy láthatatlan cérnával, vagy inkább damillal egy másik emberrel, és a cérna/damil annyira jól funkcionál, hogy rezgéseket közvetít az egyik ember szívétől a másik ember szívéig, az egyik ember lelkétől a másik ember lelkéig. Na de ez még mindig semmi. Romantikus lélek vagyok, hiszem, hogy ilyen elég sok van. De ma ilyet egy színpadon láttam, ami mindjárt más körülmény...
Szóval Palya Bea és Dés András között - a színpadon legalábbis - van egy ilyen damil, tudom, hiszen ma láttam.
A világ (egyik, ha nem A) legjobb énekesnőjét pedig nem szükséges külön méltatnom, érdemei teljesen nyilvánvalóak.

Itt van az ősz, itt van újra

Miután M-től elbúcsúztam, felültem a 18-as villamosra. Rádöbbentem, hogy még sosem voltam szeptember elsején fél 8-kor Budapesten! A kislány-szeptember elsejéimet T községben, a nagylány-szeptember elsejéimet É városban töltöttem. A majdnem-felnőtt, egyetemista szeptember elsejéimre nem emlékszem, valószínűleg sokáig aludtam, és azt hittem, még nyár van.
Szóval, ha már így alakult, gondoltam, kiélvezem a dolgot úgy igazán. Elvillamosoztam tehát a Moszkva téri McDonald's-ba, és vettem egy kávét. Csodáltam néhány percig az ünneplőbe öltözött Moszkva teret. Összehasonlítottam az évnyitóra igyekvő pesti tiniket az anno É városban évnyitóra igyekvő tinikkel, és azt láttam, hogy ugyanúgy próbálják szabotálni az ünneplő ruha viselését. De azért eléggé ünneplőben volt így is a Moszkva tér, na.
Utána kávéval a kezemben felültem a csodás új típusú vonatra, és élveztem az MR2 adását.
Szóval, egészen különleges reggel volt. Azt hiszem, még sosem mentem haza M-től ilyen korán.

Főszerep

Ez a blog mellékszereplőből főszereplővé fog előlépni. Mindennek technikai okai vannak: mégsem üzemelhet egy szterretje@leuven című blog Magyarországról...
Le kell szögeznem, hogy ennek a blognak eddigi kinézete és célja már nem tetszik... abszolút izéé... ki is akartam törölni az összes bejegyzést, de aztán megsajnáltam a festményes képeket, és akkor, na, maradjon inkább a többi is. Bár még mindig erősen gondolkozom a selejtezésen...
Szóval, újra fog majd indulni a hírfolyam. Lehet izgatottan várni, mert a kinézetet is meg fogom ám változtatni! :D

kot@leuven

M jövetele (!!!!!) alkalmából csillivillire suvickoltam kis lakom. Persze ezt a ritka állapotot rögtön meg kellett örökítenem. :P Következzék tehát szterretje szobája Belgiumban.

Régirégi szobám

Mivel közeledik a pepszi-szigorlat annak minden rémségével együtt, és tanulnom kéne rá, feltöltök ide néhány képet (értitek az összefüggést). Ma már sikerült felkelnem (10-kor) megreggeliznem (11-re) kilakkozni a körmöm (béna vagyok, nem lett jó) és most képeket töltök fel. Na majd utána - tanulok... :D
Sajnos a képek a szokásos mértékben homályosak... na de jóvanna'... :D Ez az "előtte" állapot. Majd egyszer az "utánát" is felrakom. (Na jó, igazából ez a "kettővelelőtte" állapot.)

Azt hiszem, meggyógyultam.

Kaptam karácsonyra egy szépséges karkötőt. Nos, ehhez készítettem ma egy fülbevalót. :P

Képzeljétek...

még mindig beteg vagyok. Emiatt nem tudtam dokumentálni semmit, meg közben vizsgáztam is, szóval tényleg semmi kedvem és időm nem volt... szóval nem tudom, mi lesz a blogból, mert márindulása után behalás fenyegeti...