Hóhelyzet

Nyilván már sokaknak elmeséltem előző "vicces" nemzetközi vonatozásom Grazba. Ugyebár akkor a pótlóbuszt meg nem váró intercity fogott ki rajtam, de gondoltam, ennek esélye már eltörpül, tekintve, hogy befejezték a sínek felújítását (?). Úgyhogy bizakodva vettem retúrjegyet helyjeggyel együtt a Halászbástya (ó, de szép is az) intercityre. A vonatról tudni kell, hogy odafelé 16:25-kor indul, 22:03-kor érkezik, visszafelé pedig reggel 6:10-kor indul.
Odafelé pap bácsikkal ültem együtt (az egyik kegyednek szólított!), és mindezzel még nem is lett volna semmi probléma. Ámde kint röpködtek a mínuszok. Viszont a vonatban működött a klímaberendezés (!!) ami 5 és fél órán keresztól hideg levegőt lövellt rám. És még meg is kérdezte Graz közelében, úgy az 5. óra környékén egy kedves osztrák kalauzkisasszony, hogy fázom-e. Nagyon figyelmesek ezek. :) Na, de szavam se lehet, odaértem időben.
Visszafelé már ott elromlott a dolog, hogy a vonat nem a magyar retróintercity volt, hanem modern osztrák vonat, rajta a Szentgotthárd felirattal. Itt már sejhető volt, hogy a szerelvény nem fog Budapestig elmenni... illetve a helyjegy felhasználhatósága tekintetében is kérdéseket vetett fel... na de nyilván felszálltunk rá.
A vonaton - ha mesélnék, nem hinném el - legalább mínusz 5 fok volt (ha ráleheltél az ablakra, megfagyott azonnal...) Osztrákiában a fűtésen spórolnának? Hát, nem tudom. De majdnem 2 óra kéjutazás után már nem mozgott a lábam. Mondjuk kár volt a hideg miatt aggódni, mert Szentgotthárdon fűtött váróterem volt, amelynek vendégszeretetét 2 órán keresztül élvezhettük (ekkor már belémhasított a gondolat, hogy b@#meg, már majdnem 10 óra, és még csak a határnál vagyunk...) De szerencsére megérkezett a kedves zöld vonatka, amely (szintén nulla fokos átlaghőmérsékletben) elszállított Szombathelyre. Eközben eddig nem ismert magyarországi települések neveit tanulhattam meg, ugyanis a vonat minden nagyobb fánál megállt, és gyök kettővel haladt. (Ti tudjátok vajon, hol van Alsórönök, Egyházasrádóc vagy Ják-Balogunyom? Na ugye. Bár utóbbit még a Gugli Maps-en is nehezen leltem meg.)
Szombathelyen nem kellett várni, felkerültünk a "gyors"vonatra, amely Budapest felé tartott - igaz, a Keleti helyett a Délibe. Ez már csak további 3 órát vett igénybe. És legalább megnézhettem a vonatról, mennyi hó esett Tárnokon, ha már le nem szállhattam (a székesfehérvári vonalon jöttük "véletlenül", de ugyebár gyorsvonattal).
Gyerekek, hát mit mondjak... ne menjetek vonattal sehová... ne higgyetek a kirándulójegyeknek, semminek...